MARTIN RICHES – THE TALKING MACHINE

Hanginstalláció, 1989-1991

Egy mechanikus orgona sípjainak hangolása közben vettem észre, hogy a hamisan játszó sípok gyakran az emberihez hasonló hango­kat adnak ki magukból. Feltettem magamnak a kérdést, vajon lehet­séges-e speciális beszédsípokat építeni, és ellátni őket a beszéd képességével.

Az eredmény a Talking Machine lett – egy akusztikus beszéd­szintetizátor, amely a beszédhangokat a természetes nyelvhez hasonlóan légáramlás és rezonátorok segítségével állítja elő. A gép 32 sípból áll; mindegyik az emberi beszédszerv leegyszerűsített modellje, és mindegyik más hangot ad ki magából. Azokat az üre­geket utánozzák, amelyek beszéd közben a szájban, az orrban és a torokban képződnek. A sípokat beszélő személyekről készült rönt­genképek után építettem. A szelepeket, amelyeken keresztül a levegő a sípokba jut, számítógép irányítja.

A történeti vonatkozásoknak nagyon is tudatában voltam. Legelő­ször is Kempelen Farkas „Az emberi beszéd mechanizmusa, valamint a szerző beszélőgépének leírása” (1791) című munkáját tanulmányoztam. Megemlítendő, hogy Talking Machine-om mind­egyik hangra külön sípot használ, s ezzel olyan elvet követ, amelyet Kempelen elvetett. Klasszikus írásának eleven nyelvezete és pompás árnyalatai mégis inspirálóan hatottak rám.

Szöveg: Martin Riches, fotó: Tom Gundelwein