DAVID MOISES / SEVERIN HOFMANN – TURING TRAIN TERMINAL

Installáció, 2004

Vasútmodelleket nem sokkal azután kezdtek építeni, hogy a sze­mély- és áruforgalom, a teherszállítás és a kereskedelem szolgála­tára feltalálták előképüket. A keresedelem és a gazdaság volt a moz­gatórugója a számítóapparátusok, az elektronikus agyak, azaz kö­zönségesen szólva a számítógépek kifejlesztésének is.

Annak a történeti (alá-) becslésnek megcsúfolásaként, miszerint „egyszer majd olyan számítógépeket alkotnak, amelyek súlya nem haladja meg a 1,5 tonnát” (Popular Mechanics, 1949 március), mé­retarányosan több tonna súlynak megfelelő acélt használtunk fel arra, hogy egy „gondolkodó egysejtűt” kerekekre és sínre helyez­zünk. Ennek meghajtórendszere azonban az univerzális számítógép, azaz a Turing-gép, amellyel elméletileg minden kiszámolhatót ki lehet számolni. Csak tovább kellene építeni…

Az Adam Chalcraft és Michael Greene nyomán épített Turing-gép esetében az olvasást és írást három különböző váltótípus végzi. A mozdony pedig egy alaphelyzetből, feladatból indul ki, maga állít át és kapcsol össze értékeket és állapotokat, amint a váltókon áthalad, majd elhagyja a rendszert, amelynek megváltozása maga a vége­redmény.

Szöveg: David Moises , Severin Hofmann, fotó: Severin Hofmann