 |
|||
 |
|||
 |
|||
 |
|||
 |
|||
 |
|||
 |
|||
 |
|||
|
|
|||
|
|
|||
|
|
|||
|
|
|||
|
|
|||
|
|
|||
|
|
|||
|
|
|||
 |
|||
 |
|||
 |
|||
BESZÉLŐGÉP Kempelen Farkas beszélőgépe, 1790 körül Az apparátus egy kis méretű faláda, benne egy fújtató, a „tüdő” kapott helyet; a gépezet másik felében pedig egy gumitölcsért, a „szájat” helyezte el. Ha a fújtatót az ember megmozgatta a könyökével, a „szélládába” (a kifejezést az orgonaépítők használják) levegő került; ezt a légtömeget aztán különböző szelepek és billentyűk irányították. A felhasználó keze eközben eltűnt a láda külső borításának két nyílásában, amely a gépezetet a portól védte. Miközben az ember jobb kézzel a szélláda emelőjét és a szelepeket mozgatta, bal kézzel a puha tölcsért fogta, amely végül kiadta a „hangot”. A Deutsches Museum, München gyűjteményéből Fotó: Deutsches Museum |
